3.

Sziasztok! Babies, ezt is megértük! Egy friss résszel jöttem. Igyekszem mostanában összeírni a részeket. Ha nem megy, a facebook csoportban viszont igyekszem aktívkodni. Ha tetszett a rész, nézzetek be a csoportba. A linket az előbbi bejegyzésben megtaláljátok.
PS: Megjegyzést írni ér! :)
PPS: Köszönöm a 11 Cukorfalatnak, hogy még nem törölte a blogot a listájáról. Megyek nagy öleléssel ❤❤

  Felébredni máshol  

- Jó reggelt gyönyörűség! - nézett rám Luke. Ezek szerint Ashton volt az, aki éjjel macinak hitt.- Szia – mondtam neki egyhangúan. Nem igazán van kedvem reggelente bárkihez. Lehet, hogy bunkónak hitt, de koránnak éreztem a napot még a jó pofihoz.

- Bal lábbal aludtál?

- Az bal lábbal nem lehet aludni, bal lábbal kelni lehet – magyaráztam. – Mielőtt megkérdezed, a kettő között nincs összefüggés, de hatalmas különbség van.

Szerintem nem értette, mert eléggé furcsán nézett rám. Lehet, hogy csak szöszi és szimplán nem érti. Ezt hívhatják első benyomásnak? Vagy az más? Őszintén nem tudom.

Átfordultam a másik oldalamra, hátha szerencsém van, és újdonsült Fürtös barátom még alszik. Elkiabáltam. Idegesítő vigyor rajzolódott ki az arcára, majd megszólalt.

- Szia szépség. - Megrángatta a szemöldökét, mire nekem elegem lett, és felpattantam.

- Reggel van – néztem az órámra –, reggel hét húsz és ti már jöttök az ilyen csajozós szövegeitekkel. Őszintén, nem unjátok? Mert én meg fogom, ha így megy.

- Mi bánjuk azt, hogy jó csaj vagy? - vonta meg a szemöldökét Luke.

Beugrott, hogy Sav mit mondott nekem, amikor gólyák voltunk. „Ha így viselkedsz, sosem lesznek barátaid.” Nem miatta, hanem csakis magam miatt visszafogtam magam. Odaültem Luke mellé, és mélyen a kék szemeibe néztem:

- Tudod mit, ne haragudj, amiért hamar felkaptam a vizet. A testvérem mellett nehéz volt nyugton maradnom, és ez rossz szokássá vált. – Ashtonra pillantottam. Nem fair, hogy csak nézem. Elkaptam a kezét és most hozzá szóltam. – Neked is bocsánat. Mindkettőtöknek. Meg kell szokjam, hogy nem ellenem vagytok, hanem velem.

- Mondd, Sky, miért vagy ennyire... olyan aki ennyire hamar felkapja a vizet?

- Tényleg tudni akarjátok? - kérdeztem felkészülve arra, hogy nekikezdek. - Csak úgy mesélek, ha nem veszitek nyavalygásnak.

- Értve, főnök. Mondd csak - kacsintott Luke.

- Jó, akkor kezdem az elején. Van egy ikertestvérem, aki inkább a hisztis húgom, mondjuk azt. Úgy nőttem fel, hogy állandóan Savannah kapta a szebbet, jobbat, ő volt mindenben a hercegnő, mindig ő volt az okos, satöbbi, de csak apa szemében. Anya mindkettőnket ugyanannyira szeretett, ez lett volna a normális. Aztán negyedikes koromban, pont a karácsonyi szünet előtt, bejött nagyi a suliba értünk. Összeestem, amikor azt mondta, hogy anyut nem érik el, és lehet, hogy baj van. Mentők vittek el: engem és anyut is. Amikor felébredtem, ott ült mellettem a nagyi és Carter néni sírva. Tudtam, hogy nem jelent jót. Megkérdeztem hát, mi a baj. „Anyukád... anyukád elaludt.” „Pihenhetek vele? Ott lehetek, amikor felébred, hogy engem lásson először?” Carter néni odajött, és némán ölelt, majd a végén csak annyit mondott: „Kicsim, anyu örökre elaludt.” Egy világ omlott össze bennem. Kis híján a gépek, és a szervezetem is. Utána akartam menni, „ha anyu akkor én is” alapon, de sosem sikerült. Onnantól lemorzsolódtam Sav mellől, és már nem hajtottam annyira. Nem engedték az érzéseim. Magamba fordultam, elhanyagolt akire számítottam, becsaptak, de én még bírtam. Erősebb voltam, minthogy hülyék miatt sírjak. Évente néhányszor voltak kirohanásaim, de akkor is csak Carter tudott segíteni. Segített, hogy rátaláljak önmagamra, hogy rátaláljak a művészetre. Itt jön képbe a festészet, ami talán a legmegnyugtatóbb dolog, amihez fordulhatok. Érdekel olyan, amit én festettem? - kérdeztem tőlük már már mosolyogva.

- Hát persze – nevettek össze.

Beléptem a telefonomon a fényképekhez, és megmutattam, hogy mi volt az első kép amit festettem, és mi a legutóbbi. Megnyitottam a legutolsót. 

- Skyler, az csodálatos. A nő a képen pontosan ugyanolyan, mint te. Csak nem... - Félbeszakítottam Luke mondatát. 

- Ő az anyám. Fiatalon. 

- Nahát, Sky, pont, mintha ikrek lennétek. 

- Aha. Jó lenne, ha ikrek lennénk. Közelebb álltam hozzá, mint bárki máshoz. 

Luke tett egy lépést felém.
- Nézd, akkor most már én is közel állok hozzád? - vigyorgott úgy, mint egy rossz kisgyerek.
- Nem igazán. De még lehet akármelyikőtök elég közel hozzám, csak bizonyítani kell. Sokat.
Elléptem tőlük, és elindultam az Ipodomért.
Kell egy kis zene. Lefeküdtem az ágyra, és elindítottam a legelső zenét, amit kiadott. Paramore – CrushCrushCrush. Kell magyarázzam? Szerintem sem. Szokásom, hogy csak a fülhallgató egyik fele kapcsolódik a fülemhez. A másik lógott, így Ashton elkapta, és mellém feküdt. Hallgatta, amit én, aztán egyszer ellopta a kis kütyüt a kezemből. Végigfutott a gyorslistán. Aztán a mappákon.
- Rocker kislány?
- Tizenhét vagyok. Nem vagyok kislány. Lehet van egy kis közöm hozzá. - Egy kicsi. Roberts, ennél nagyobb kamut nem is mondhattál volna.


- Az enyém! 

- Nem, az enyém! - hallottam a hátam mögül. Bizonyára elaludtam
- Nyrrghhh – fordultam egyet. A hangomra, vagyis a morgásomra abba maradt a hangzavar. - Fiúúk!
- Hercegnő?
- Ne hívj így, Luke.
- Miért? Nem szabad? - Nem, ennél sokkal egyszerűbb érvem volt.
- A hercegnők ribancok. Az összes az.
- Talán megérti. Mit szerettél volna? - érdeklődött Ash.
- Meg akartalak kérni titeket, legyetek olyan cukik, és halkabban csináljátok, amit eddig. Felébredtem.
- Ne haragudj, legközelebb csendben leszünk. Így jó? - Fürtös Pajtás befogta Luke száját.
- Tök jó – kacsintottam oda nekik.
Nem tudom, álmodtam-e,vagy megtörtént, hogy valaki ordibál. Nem hiszem el, hogy mindig a kiabálások szakítják meg életem meghatározó cselekvését. 

- Idióták, megmondtam, hogy végezzétek a munkát pontosan! Nem pedig úgy, mint két nyálas buzi, aki nőzik meló helyett! Nem hiszem el! Ennyire nehéz lenne ez? Tényleg? Még egy ilyen és... -
- Mi lesz akkor? Ránk gyújtod az épületet? Nem teheted. Még két hét, és vége a szerződésnek. Érted? Nem parancsolsz! 

- Nyálas kisfiúk voltatok és lesztek. Csak ez a hülye liba ne kavarna be nektek.
- Ne mert így beszélni Róla!
- Bánom is én! Csak ésszel játsszatok a tűzzel!
Nem tudtam mire venni. Inkább úgy vettem, hogy nem hallom, amit beszélnek, minthogy tudják, hogy mindent tudok. Jó, nem mindent, de kiderítem. Roberts vérem van, és rendőrnek tanulok. Nem véletlen ezt választottam.
Hangok. Tettesd az alvót! Gyerünk Sky! Megy az neked!